Hatalmas hullámok. Zuhog az eső. Másodfokú viharjelzést adtak ki. Mégis itt vagyok a parton és fapofával gondolkodom. Tudom mit gondoltok.. "Jajj Martina, told vissza a feneked a luxus villádba mert megfázol!" "A másodfokú viharjelzés kicsit sem játék Tini!" Nem tudom, hogy vagytok ezzel de mikor ilyen fars a hangulatom ezek nem érdekelnek... A szakadt farmerom, és a rojtos haspólóm kicsit sem melegít. A szél süvít, ami miatt alig látok, és hatalmasakat dörög az ég. A parton nincs egy lélek se ami teljesen érthető.
- Tini?!! - hallottam a hátam mögül egy hangot. Hátrafordultam de a szél még mindig vadul süvített, ezzel a képembe fújva a hajam. Nagy nehezen kivettem a szememből barna tincseim, és így kirajzolódott előttem Jorge.
- Mit csinálsz itt?? Azonnal gyere velem!! - ragadta meg a karom, majd egy gyengéd mozdulatta felrántott a homokból. Megfogta a kezem, majd elkezdett futni. A homoktól, a széltől, és az esőtől és persze a cipőm hatalmas sarka miatt nagyon nehezen ment a futás.
- Jajj Jorge elesek!! - nyavajogtam, majd Jorge felkapott az ölébe, és így futott tovább. - Jorge tegyél le!! Hallod, Blanco?!? Tegyél már le a büdös életbe!! - kelltem ki magamból. Jorge letett majd idegesen maga felé fordított.
- Csak segíteni akartam neked!! Csak te lehetsz olyan idióta, hogy itt vagy mikor mindenhol azt hangoztatták, hogy NE HAGYJUK EL A HÁZAT!!! - kezdett el ő is kiabálni.
- Nem csak én vagyok hülye ezek szerint, hiszen te is itt vagy!!
- A megbeszélésen voltam!! De te miért nem tudsz úgy depizni mint a többi tinicsaj? Az ablaknál!! - ordított majd megragadta a karom és ismét elkezdtünk futni. Nem panaszkodtam, mert egyáltalán nem akartam megint az ölében kikötni. Már teljesen átfagytam. Dideregtem, Jorgen pedig volt egy dzseki, és ellége szarul esett, hogy nem adta oda. Mivel Jorge háza közelebb van a parthoz, ő előbb hazaért. Kinyitotta az ajtót, és betessékelt. Furcsán néztem.
- Öhm.. hazavinnél!?!?
- Tini... az utakat lezárták. Nem engedlek haza. - rázta meg a fejét. Nem tudtam eldönteni, hogy ideges vagy csak meggyőző akar e lenni.
- Jorge, én haza akarok menni. És fogok is! - indultam meg az ajtó felé. Jorge elkapta a kezem, ezzel visszahúzva.
- Martina. A saját biztonságod érdekében. Maradj itt! - nézett őszintén a szemembe.
- De.. itt nincs is ruhám. Ez pedig "kicsit" vizes. - mutattam magamra.
- Húh... várj meg itt! - utasított, majd bólintottam egyet. Nem akartam, hogy Jorge bőrkanapéja vízes legyen így nem ülltem le. Bevallom nagyon rég nem voltam itt. Talán olyan, másfél éve...
- Tessék! - nyomott a kezembe egy fehér ruhát. Nem akartam udvariatlan lenni, de eléggé.., jó, nem azt mondom, hogy csúnya volt a ruha, mert tényleg szép volt, sőt márkás is, de nem az én stílusom volt...
- Köszi. - erőltettem magamra egy mosolyt. Felmentem a fürdőbe, és átöltöztem. Ekkor persze eszembe jutott az, hogy vajon kié a ruha. Nem kellett sok ész, ahhoz, hogy rájöjjek valószínűleg Stephie-é. A zoknimat magamon hagytam, mivel az nem volt annyira vízes, és nem akartam a hideg parkettán járkálni. Lekullogtam Jorgehoz, aki csendben tv-zett. Nem akartam zavarni, így kimentem a konyhába, ahol felhívtam anyut.
- Martina, hol vagy???
- Neked is szia, anya. Öhm.. ne akadj ki, nem önszántamból jöttem ide, csak...
- Tina, hol a francba vagy?!?
- Jorgenál. - válaszoltam teljesen higgadtan.
- Rendben... de holnap azonnal gyere haza! Jó éjszakát! Külön szobában! - mondta anya, majd felháborodva nyomtam ki a telefont, és leülltem Jorge mellé.
- Stephie? - kérdeztem kislányosan.
- Ma nem jön haza, elment a barátnőivel bulizni.. - magyarázta, de közben még mindig a tvt bámulta. Ha ennyire nem érdekli, hogy itt vagyok, nem értem miért nem engedett haza. Nem akarok itt lenni. Unatkozom. Kezembe vettem a telefonom, és myomkodni kezdtem. Képet egyáltalán nem volt kedvem kirakni ilyen állapotban. Se az Instagram se a Facebook de még a Twitter se kötött le, így úgy döntöttem nézem Jorgeval a meccset. Azt se tudom, hogy "ki melyik színnel volt". Tudtam, - azért olyan hülye én sem vagyok - hogy a sarokba megnézhetem, de ez sem érdekelt különösebben. Jorge még mindig mozdulatlanul bámulta a meccset. Én meg ott fulladtam meg az unalmamba. Hirtelen lekapcsolódott a tv, és a villany is.
- Jorgeee!! - a kezemmel Jorge-ét kerestem, mert nagyon féltem.
- Nyugi! - nevetett fel. - Ez csak egy kis áramszünet. - kacarászott még mindig, majd azt éreztem, hogy elhúzza a kezeit az enyémtől.. Hmm.. áramszünet. Értelmesebb indok, mint az, hogy eljött értem a kaszás, amiért sosem ettem meg a brokkolit. Oké, ha bepánikolok képtelen vagyok reálisan gondolkodni.
- Mondd, hogy van gyertyád!!
- Öhm... asszem.. nincs!
- Szuper! - jött elő a szarkazmusom. - Ja, itt a telefonom! - csillant fel a szemem, majd a telóm kezdtem el keresni, bár ez nehezen ment a korom sötétbe. Sok küzködéssel megtaláltam az Iphonet, és bekapcsoltam rajta az elemlámpát. Jorge így megpillantotta az ijedt arcom, ami hatására felröhögött. - Fogalmam sincs, mi olyan vicces Blanco!! - ráztam a fejem idegesen.
- Tini... csak egy áramszünet. Ne mondd, hogy félsz a sötétbe!!?
- Pff, dehogy..... kicsit! - a híres Martina Stoessel fél a sötétbe. Ezért jár a 2016 legbugyutább sztárfélelme díj.
- Ennyit arról, hogy "Tini egyáltalán nem félős lány!" - röhögött még mindig. Meglepődtem, hogy olvasta a könyvem. Mivel ez abban volt. Nem szólltam semmit, csak lesütöttem a szemem. Nem azért mert rosszul esett. Csak.. hagyj keltsek benne egy kis bűntudatot. - Oké... - próbálta abbahagyni a röhögést, majd szúrósan néztem rá. - Most mi legyen?
- Eddig se volt semmi Blanco, halálra untam magam.
- Felhívom Stephiet. - kezdte el keresni a telefonját.
- Mi a faszért? Stephie netán visszatudja hozni az áramot??! - kelltem ki magamból, és csak ordítoztam.
- Bazdmeg Tini!! Ki a rák lennél már te?? Semmi közöd hozzá, hogy mikor, kit hívok fel. Kurvára idegesítő vagy!!
- Én vagyok az idegesítő Blanco?? Te rángattál ide akaratom ellenére! Inkább húzok haza!!
- Szerintem is, de kurva gyorsan!!
- Na helló te felfuvalkodott buzi!!! - ordibáltam majd becsaptam magam után az ajtót. Az eső még mindig zuhogott, én pedig hangosan bőgtem. Tudom, hogy az én hibám az egész, de.. ha felhozza Stephiet egyszerűen még a hideg is kiráz. Candelariékhoz vettem az irányt. Ők sokkal közelebb laknak Jorgehoz, így nem kellett annyit sétálnom zokogva. Becsöngettem és Cande nyitott ajtót.
- Jézusom, életem gyere be!! Hol járkáltál te ilyenkor? És mi ez a maskara, Tini ki a francé ez a ruha??
- Hosszú. - villantottam egy hamis mosolyt, és Cande így meglátta a vörös szemeim.
- Tina te sírtál??? Jajj kicsim, hozok neked egy vastag pulcsit, meg nadrágot, zuhanyozz le, aztán majd mesélsz! - vázolta fel a helyzetet vörös barátném, én pedig bólintottam. Ekkor Rugge megpillantott engem,és ő is meglepődött. Mindig mosolyogva jövök ide. Megváltoztam. A régi Tinit akarom. Aki folyton mosolyog, és mindig a dolgok pozitív oldalát látta... Befáradtam a fürdőbe, majd dobtam egy gyors zuhanyt. Felvettem amit Candi adott, majd lesétáltam a nappaliba.
- Mese. - mosolygott Cande, én pedig elmeséltem mindent töviről, hegyire. Rugge is lessokolva halgatott.
- Durva.
- Azért annyira nem vészes. - legyintettem, mint akit nem érdekel. Ekkor megszólalt Ruggero telefonja.
- Csá!
- .........
- Most inkább ne, haver!
- .........
- Itt. És most a tököm teli van veled. Ne haragudj, de mennem kell. Helló. - tudtam, hogy Jorgeval beszélt. Lehajtottam a fejem, majd Ru megsimogatta a hátam, nyugtatásképp.
- Sajnálom. Majd egyszer jobb lesz. - bíztatott Cande.
- Nem. Minden megváltozik!
- Tini?!! - hallottam a hátam mögül egy hangot. Hátrafordultam de a szél még mindig vadul süvített, ezzel a képembe fújva a hajam. Nagy nehezen kivettem a szememből barna tincseim, és így kirajzolódott előttem Jorge.
- Mit csinálsz itt?? Azonnal gyere velem!! - ragadta meg a karom, majd egy gyengéd mozdulatta felrántott a homokból. Megfogta a kezem, majd elkezdett futni. A homoktól, a széltől, és az esőtől és persze a cipőm hatalmas sarka miatt nagyon nehezen ment a futás.
- Jajj Jorge elesek!! - nyavajogtam, majd Jorge felkapott az ölébe, és így futott tovább. - Jorge tegyél le!! Hallod, Blanco?!? Tegyél már le a büdös életbe!! - kelltem ki magamból. Jorge letett majd idegesen maga felé fordított.
- Csak segíteni akartam neked!! Csak te lehetsz olyan idióta, hogy itt vagy mikor mindenhol azt hangoztatták, hogy NE HAGYJUK EL A HÁZAT!!! - kezdett el ő is kiabálni.
- Nem csak én vagyok hülye ezek szerint, hiszen te is itt vagy!!
- A megbeszélésen voltam!! De te miért nem tudsz úgy depizni mint a többi tinicsaj? Az ablaknál!! - ordított majd megragadta a karom és ismét elkezdtünk futni. Nem panaszkodtam, mert egyáltalán nem akartam megint az ölében kikötni. Már teljesen átfagytam. Dideregtem, Jorgen pedig volt egy dzseki, és ellége szarul esett, hogy nem adta oda. Mivel Jorge háza közelebb van a parthoz, ő előbb hazaért. Kinyitotta az ajtót, és betessékelt. Furcsán néztem.
- Öhm.. hazavinnél!?!?
- Jorge, én haza akarok menni. És fogok is! - indultam meg az ajtó felé. Jorge elkapta a kezem, ezzel visszahúzva.
- Martina. A saját biztonságod érdekében. Maradj itt! - nézett őszintén a szemembe.
- De.. itt nincs is ruhám. Ez pedig "kicsit" vizes. - mutattam magamra.
- Húh... várj meg itt! - utasított, majd bólintottam egyet. Nem akartam, hogy Jorge bőrkanapéja vízes legyen így nem ülltem le. Bevallom nagyon rég nem voltam itt. Talán olyan, másfél éve...
- Tessék! - nyomott a kezembe egy fehér ruhát. Nem akartam udvariatlan lenni, de eléggé.., jó, nem azt mondom, hogy csúnya volt a ruha, mert tényleg szép volt, sőt márkás is, de nem az én stílusom volt...
- Köszi. - erőltettem magamra egy mosolyt. Felmentem a fürdőbe, és átöltöztem. Ekkor persze eszembe jutott az, hogy vajon kié a ruha. Nem kellett sok ész, ahhoz, hogy rájöjjek valószínűleg Stephie-é. A zoknimat magamon hagytam, mivel az nem volt annyira vízes, és nem akartam a hideg parkettán járkálni. Lekullogtam Jorgehoz, aki csendben tv-zett. Nem akartam zavarni, így kimentem a konyhába, ahol felhívtam anyut.
- Martina, hol vagy???
- Neked is szia, anya. Öhm.. ne akadj ki, nem önszántamból jöttem ide, csak...
- Tina, hol a francba vagy?!?
- Jorgenál. - válaszoltam teljesen higgadtan.
- Rendben... de holnap azonnal gyere haza! Jó éjszakát! Külön szobában! - mondta anya, majd felháborodva nyomtam ki a telefont, és leülltem Jorge mellé.
- Stephie? - kérdeztem kislányosan.
- Ma nem jön haza, elment a barátnőivel bulizni.. - magyarázta, de közben még mindig a tvt bámulta. Ha ennyire nem érdekli, hogy itt vagyok, nem értem miért nem engedett haza. Nem akarok itt lenni. Unatkozom. Kezembe vettem a telefonom, és myomkodni kezdtem. Képet egyáltalán nem volt kedvem kirakni ilyen állapotban. Se az Instagram se a Facebook de még a Twitter se kötött le, így úgy döntöttem nézem Jorgeval a meccset. Azt se tudom, hogy "ki melyik színnel volt". Tudtam, - azért olyan hülye én sem vagyok - hogy a sarokba megnézhetem, de ez sem érdekelt különösebben. Jorge még mindig mozdulatlanul bámulta a meccset. Én meg ott fulladtam meg az unalmamba. Hirtelen lekapcsolódott a tv, és a villany is.
- Jorgeee!! - a kezemmel Jorge-ét kerestem, mert nagyon féltem.
- Nyugi! - nevetett fel. - Ez csak egy kis áramszünet. - kacarászott még mindig, majd azt éreztem, hogy elhúzza a kezeit az enyémtől.. Hmm.. áramszünet. Értelmesebb indok, mint az, hogy eljött értem a kaszás, amiért sosem ettem meg a brokkolit. Oké, ha bepánikolok képtelen vagyok reálisan gondolkodni.
- Mondd, hogy van gyertyád!!
- Öhm... asszem.. nincs!
- Szuper! - jött elő a szarkazmusom. - Ja, itt a telefonom! - csillant fel a szemem, majd a telóm kezdtem el keresni, bár ez nehezen ment a korom sötétbe. Sok küzködéssel megtaláltam az Iphonet, és bekapcsoltam rajta az elemlámpát. Jorge így megpillantotta az ijedt arcom, ami hatására felröhögött. - Fogalmam sincs, mi olyan vicces Blanco!! - ráztam a fejem idegesen.
- Tini... csak egy áramszünet. Ne mondd, hogy félsz a sötétbe!!?
- Pff, dehogy..... kicsit! - a híres Martina Stoessel fél a sötétbe. Ezért jár a 2016 legbugyutább sztárfélelme díj.
- Ennyit arról, hogy "Tini egyáltalán nem félős lány!" - röhögött még mindig. Meglepődtem, hogy olvasta a könyvem. Mivel ez abban volt. Nem szólltam semmit, csak lesütöttem a szemem. Nem azért mert rosszul esett. Csak.. hagyj keltsek benne egy kis bűntudatot. - Oké... - próbálta abbahagyni a röhögést, majd szúrósan néztem rá. - Most mi legyen?
- Eddig se volt semmi Blanco, halálra untam magam.
- Felhívom Stephiet. - kezdte el keresni a telefonját.
- Mi a faszért? Stephie netán visszatudja hozni az áramot??! - kelltem ki magamból, és csak ordítoztam.
- Bazdmeg Tini!! Ki a rák lennél már te?? Semmi közöd hozzá, hogy mikor, kit hívok fel. Kurvára idegesítő vagy!!
- Én vagyok az idegesítő Blanco?? Te rángattál ide akaratom ellenére! Inkább húzok haza!!
- Szerintem is, de kurva gyorsan!!
- Na helló te felfuvalkodott buzi!!! - ordibáltam majd becsaptam magam után az ajtót. Az eső még mindig zuhogott, én pedig hangosan bőgtem. Tudom, hogy az én hibám az egész, de.. ha felhozza Stephiet egyszerűen még a hideg is kiráz. Candelariékhoz vettem az irányt. Ők sokkal közelebb laknak Jorgehoz, így nem kellett annyit sétálnom zokogva. Becsöngettem és Cande nyitott ajtót.
- Jézusom, életem gyere be!! Hol járkáltál te ilyenkor? És mi ez a maskara, Tini ki a francé ez a ruha??
- Hosszú. - villantottam egy hamis mosolyt, és Cande így meglátta a vörös szemeim.
- Tina te sírtál??? Jajj kicsim, hozok neked egy vastag pulcsit, meg nadrágot, zuhanyozz le, aztán majd mesélsz! - vázolta fel a helyzetet vörös barátném, én pedig bólintottam. Ekkor Rugge megpillantott engem,és ő is meglepődött. Mindig mosolyogva jövök ide. Megváltoztam. A régi Tinit akarom. Aki folyton mosolyog, és mindig a dolgok pozitív oldalát látta... Befáradtam a fürdőbe, majd dobtam egy gyors zuhanyt. Felvettem amit Candi adott, majd lesétáltam a nappaliba.
- Mese. - mosolygott Cande, én pedig elmeséltem mindent töviről, hegyire. Rugge is lessokolva halgatott.
- Durva.
- Azért annyira nem vészes. - legyintettem, mint akit nem érdekel. Ekkor megszólalt Ruggero telefonja.
- Csá!
- .........
- Most inkább ne, haver!
- .........
- Itt. És most a tököm teli van veled. Ne haragudj, de mennem kell. Helló. - tudtam, hogy Jorgeval beszélt. Lehajtottam a fejem, majd Ru megsimogatta a hátam, nyugtatásképp.
- Sajnálom. Majd egyszer jobb lesz. - bíztatott Cande.
- Nem. Minden megváltozik!
